Elgondolkodtató sorozatot találtunk arról, hányféle tud lenni ugyanaz az egyszerű, hétköznapi tárgy, esetünkben az a bot, ami segíti járásunk. Nem kell sokat tudnia: legyen nyele, ami jól kézre áll, épp olyan hosszú, ahogy kényelmes, emellett legyen stabil és erős.
Függetlenül attól, hogy átmenetileg vagy állandó használatra kerül elő, idővel valahogy összeszokik tárgy és gazdája, a nyél annak a tenyérnek a helyén fényesedik, a botvég is ugyanott kopik jobban.
Egy ottfelejtett bot sokat tud mesélni tulajdonosáról. Ez a kapcsolat már a bot kiválasztásakor jelen van, erről árulkodnak a következő képek. Eljátszottunk a gondolattal, vajon milyen gazdái lehetnek ezeknek a botoknak.
A zárkózott idős hölgy:
 |
| Nanna Ditzel, Walking Stick for Orebo, 1958 |
A kifinomult részletek kedvelője:
 |
Jonah Takagi, Pacer, 2013
Egészen biztos, hogy művésznővel van dolgunk:
|
 |
| Dominic Wilcox, By a Thread, 2009 |
Praktikus szempontok előnyben, de nem mindenek felett:
 |
| Omhu Walking Stick Collection, 2010 |
Ezt a gyűjteményt elég szépen fel lehet duzzasztani, ízelítőnek ennyi elég is, de a játék
itt tovább folytatható.
