“Mész bele az ismeretlenbe”-Molnár Csaba, táncos, koreográfus

Fotó: Dányi Viktória

Utólag tehettünk volna úgy, mintha ez egy szabályos interjú lett volna - én megírtam volna azokat a kérdéseket, amiket a valóságban nem tettem fel és hozzájuk szerkesztettem volna a jegyzeteimből mindazt, amik felfoghatók a kérdésekre adott válaszként.

Valójában átbeszélgettük a szombat estét annak ürügyén, hogy Csabának május 9-10-én bemutatója lesz (Dekameron) a Trafóban és a múlt héten kapott Lábán-díjat az a két darab, amiben táncosként és alkotótársként is részt vesz. Miközben ő beszélt, én néha jegyzeteltem  -  ez a szövegfűzér következik most: 

L é p é s I d ő

…...  a címe a Hadi Juli és Arany Virág alkotta Body Lotion co-dance legújabb darabjának, mely a Svung Táncestek sorozatában kerül bemutatásra május 4.-én, a Jurányi Inkubátorházban. Ennek kapcsán beszélgettünk Virággal és Julival az együttműködésekről, kapcsolódásokról, kettejük közös munkájáról.

Személyiséggel rendelkező személyes tárgyak

Elgondolkodtató sorozatot találtunk arról, hányféle tud lenni ugyanaz az egyszerű, hétköznapi tárgy, esetünkben az a bot, ami segíti járásunk. Nem kell sokat tudnia: legyen nyele, ami jól kézre áll, épp olyan hosszú, ahogy kényelmes, emellett legyen stabil és erős.

Függetlenül attól, hogy átmenetileg vagy állandó használatra kerül elő, idővel valahogy összeszokik tárgy és gazdája, a nyél annak a tenyérnek a helyén fényesedik, a botvég is ugyanott kopik jobban.

Egy ottfelejtett bot sokat tud mesélni tulajdonosáról. Ez a kapcsolat már a bot kiválasztásakor jelen van, erről árulkodnak a következő képek. Eljátszottunk a gondolattal, vajon milyen gazdái lehetnek ezeknek a botoknak.


A zárkózott idős hölgy:

Nanna Ditzel, Walking Stick for Orebo, 1958

A kifinomult részletek kedvelője:

Jonah Takagi, Pacer, 2013

Egészen biztos, hogy művésznővel van dolgunk:

Dominic Wilcox, By a Thread, 2009

Praktikus szempontok előnyben, de nem mindenek felett:

Omhu Walking Stick Collection, 2010

Ezt a gyűjteményt elég szépen fel lehet duzzasztani, ízelítőnek ennyi elég is, de a játék itt tovább folytatható.

Torafu papír edénye

A Torafu Architects már szerepelt egy korábbi posztunkban, most egy igazán lenyűgöző munkájukat szeretnénk bemutatni. A finom, lehelet könnyű papíredényeknek nem a teherbírás a legnagyobb vonzereje, sokkal inkább a bennük rejlő játékosság az, ami miatt érdemes megismerkedni velük. Ugyanabból az alap korongból nem lesz két egyforma darab, sőt egyik forma sem végleges, hanem tovább alakítható.

There's an elephant in every caddy

Egészen triviális módon, Fülöp László új előadásának címére reagálva született meg ez a poszt. Oldalágról bekapcsolható Saint-Exupéry A kis herceg-e, a benne szereplő kígyóval, de ez már igazán csak egy apró rácsodálkozás. Ez esetben az elefánt vett fel teás doboz formát, bár nem lehetünk teljesen biztosan abban, hogy nem-e inkább fordítva történt.

Nos, a Williamson Tea elefánt hadserege igencsak mutatós egyedekből áll. A londoni Springetts Brand Design nevéhez köthető a csomagolás tervezése. Igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy elnyerték vele az Italok kategóriában a Gold Pentaward 2013 díját.

“Az emberi kapcsolatok izgatnak igazán”

Fotó: Hevér Zsófia, grafika: Fülöp László

A Jurányi Inkubátorházban március 22-én  Fülöp László "there's an elephant in every room…" című darabjával nyit a SVUNG táncsorozat, a Katlan Csoport, a Műhely Alapítvány és a SÍN Kulturális Központ közös szervezésében. Mivel Lacival már korábbról, a Budapest Kortárstánc Főiskolán eltöltött évekből ismerjük egymást, a beszélgetést is innen indítottuk.

Káddis Michaelnek

Hamarosan, március 22-én nyílik Velencében az Arte Laguna elnevezésű kortárs nemzetközi kiállítás, melynek zsűrije Guttman Barbara Káddis Michaelnek című munkáját is beválogatta a kiállítandó művek közé.